Miért éppen Genova?
Elsősorban azért, mert közel van hozzánk és autentikus. Genovát még mindig nem fedezték fel annyian, hogy sorok legyenek a látnivalókért, miközben a város számtalan izgalmas látnivalót kínál.
A Ligur-tenger partján fekvő Genova klasszikus kikötőváros, évszázadok óta az egyik legfontosabb tengeri csomópont. Budapestről repülőgéppel alig másfél óra alatt közvetlen járattal is el lehet jutni Genovába, de akár autóval is elindulhatunk. Útviszonyoktól függően 10-12 óra kell mindössze, hogy odaérjünk. Genova talán azért is tudta elkerülni eddig a túlturistásodást és ezzel együtt autentikus is maradni, mert kikötővároshoz méltóan nem volt mindig jó híre. A biztonság ma már alapvető, de az óváros szűk sikátoraiban én is láttam néhányat a legősibb mesterség képviselőiből. Genova kikötőváros volt és az is maradt, minden jóval és kevésbé jóval, ami ezzel együtt jár.
Genova a középkorban nőtte ki magát tengeri nagyhatalommá, akkoriban még Velence is riválisként tekintett rá. A reneszánsz idejére a város fényes palotákkal és művészettel lett teli, és ennek a kornak a lenyomatait ma is érezni. Tapasztalataim szerint egy hétvége alatt megélhető Genova lényege, de ahhoz, hogy mindent felfedezzünk, amit a város és környéke kínál, négy-öt napra is szükség lehet.
Szerintem érdemes a kikötőnegyedben kezdeni a várossal való ismerkedést. A ma már biztonságos Porto Anticoban kifőzdéket, elegáns és patinás kávéházakat talál a látogató, de itt van az Acquario di Genova is, Európa egyik legnagyobb tengeri akváriuma. A közelben a Galata Museo del Mare a város tengeri örökségét mutatja be. Kolumbusz Kristófról is többet megtudhatunk itt. Kolumbusz a történészek többsége szerint Genovában született. Ugyan sokan tudják róla, hogy életének nagy részét Spanyolországban töltötte, de hogy tengerészi pályáját az itteni hajós hagyományok alapozták meg, azt Genovában tudtam meg.
A város leghíresebb utcája a Via Garibaldi, itt találhatóak azok a mesés nemesi paloták, amelyek ma már az UNESCO Világörökség részei. Ezek a 16–17. században épült paloták – köztük a Palazzo Rosso, a Palazzo Bianco és a Palazzo Doria Tursi – Genova aranykorának tanúi. A Palazzo Reale, azaz a Királyi Palota, a 17. században épült, belső terei mérhetetlen gazdagságról mesélnek. Amikor a királyi palotában jártam, rajtam kívül senki más nem volt a termeiben. A királyi palotába megváltott belépőjeggyel egyébként egy másik palotát is felfedezhetünk: a Palazzo Spinola di Pellicceria is csodás gyűjteményeket mutat be. Szintén egyedüli látogató voltam benne egy kora estén.
A város dómja, a San Lorenzo székesegyház fekete-fehér csíkos homlokzatával és a szomorú szemű oroszlánjával a város ikonikus épülete. A tetején lévő kilátóba öt euróért lehet felmenni gyalog, de bőven megéri a befektetés. Onnan fentről úgy is látja az ember Genovát, ahogyan a kikötőváros felett sikoltozva köröző sirályok látják.
A város népszerű sétáló (és futó) helye a Corso Italia. A tengerpart melletti sétány a belvárosból a Boccadasse nevű halászfaluba vezet. Bátran sétáljunk be a színes házak közé, ha már ott vagyunk. Ahogyan emelkedik az út, egyszer csak megérkezünk egy olyan kilátóhoz, ahonnan a város szerelmespárjai nézik a naplementét. Boccadasse színes házai, apró öble és csendes kikötője egy kicsit olyan, mintha Cinque Terre-ben lennénk csak turistahordák nélkül.
Olaszországban nem lehet rosszat enni, Genovában a világhírű pesto genovese-t kell megkóstolni, a bazsalikomos-fenyőmagos tészta kiadós fogás. A másik, amit muszáj kipróbálnunk, a helyi focaccia, ami Genovában nem egyszerű kenyér, hanem művészet. Szaftos, olívaolajos, sóval szórt csoda. A Genovában élők mindennapi reggelije is a focaccia, ők capuccino-ba mártogatva fogyasztják. Kipróbáltam, nagyon jó.
Amikor a városban jártam, egy kedves olvasóm egy könyvet is ajánlott, amiből megérthető, megérezhető a „genovaiság” lényege.
Ő így ajánlotta nekem:
„Margaret Mazzantini Újjászületés című regényében az egyik meghatározó szereplő genovai, és ez nagyon erősen meghatározza a jellemét, az életét. Az egyik legzseniálisabb könyv, amit valaha olvastam.”
Jó utat Genovába!