Schroder Euro Corporate Bond Kötvény Eszközalap (EUR) befektetési politikája

Érvényes: 2018. október 15-től

Az eszközalap kizárólag a Schroder ISF – Euro Corporate Bond befektetési jegyeit tartalmazza, ezen kívül az eszközalapban más befektetési eszköz nem szerepel.

Az eszközalap befektetéseinek jellemző földrajzi és szektoriális kitettsége: euróban kibocsátott globális vállalati kötvények.

Az eszközalap devizaneme euró (EUR).

Az eszközalap célja tőkenövekedés és jövedelem biztosítása a világ bármely részén működő vállalatok által kibocsátott, euróban denominált kötvényekbe történő befektetéssel.

Az eszközalap azon ügyfelek részére ajánlott, akik hosszú távon várhatóan mérsékelt hozam elérése érdekében mérsékelt kockázatot hajlandóak vállalni.

A Schroder ISF – Euro Corporate Bond befektetési politikája:

Az alap eszközeinek legalább kétharmadát euróban denominált és a világ bármely részén működő kormányzatok, kormányzati szervek,

nemzetek feletti szervezetek és vállalatok által kibocsátott kötvényekbe fekteti be. Az alap eszközeinek legfeljebb 30%-át befektetési szintnél alacsonyabb hitelminősítésű kötvényekbe fektetheti be (a Standard & Poor’s vagy más hitelminősítő ügynökségek ezzel egyenértékű minősítése alapján a minősített kötvények esetében, valamint a Schroders vélelmezett minősítése alapján a nem minősített kötvények esetében); eszközeinek legfeljebb 20%-át szuverén államkötvényekbe; eszközeinek legfeljebb 20%-át eszközalapú értékpapírokba és jelzálogalapú értékpapírokba fektetheti be; valamint eszközeinek legfeljebb 20%-át átváltoztatható kötvényekbe (ebből eszközeinek legfeljebb 10%-át feltételhez kötött átváltoztatható kötvényekbe) fektetheti be. Az alap származékos eszközökbe is befektethet annak érdekében, hogy hosszú vagy rövid kitettséget hozzon létre a származékos eszközök mögöttes eszközei tekintetében. Az alap származékos eszközöket használhat befektetési nyereség elérése, a kockázatok csökkentése, valamint az alap hatékonyabb kezelése érdekében. Az alap pénzeszközöket is tarthat.

Az alap referenciaindexe a Bank of America Merrill Lynch Euro Corporate Index.

Az eszközalapra jellemző alapvető kockázatok:

Kamatkockázat, likviditási piaci kockázat, származtatott ügyletek kockázata, ország- és politikai kockázat, partnerkockázat, hitelkockázat, koncentrációs kockázat, befektetési alapok speciális kockázatai.

Az eszközalapban a befektetési jegyek megcélzott, illetve minimálisan és maximálisan megengedett aránya egyaránt 100%. Az eszközalapban kizárólag befektetési jegyekre vonatkozó vételi és eladási ügyletek köthetők. Az eszközalapban nem megengedett az értékpapír-kölcsönzés és az ehhez kapcsolódó visszavásárlási megállapodások kötése. Az eszközalapban (fedezeti, arbitrázs, vagy egyéb célú) származtatott ügyletek nem köthetők. A  mögöttes befektetési alapban annak befektetési politikája szerinti ügyletek köthetők.

Az alapok múltbeli teljesítménye nem nyújt garanciát a jövőbeli hozamok nagyságára. Jelen tájékoztató nem minősül ajánlattételnek vagy befektetési tanácsadásnak. A befektetés kockázatát a szerződő viseli.

* A javasolt minimális befektetési idő az a minimális időtartam, amely alatt a piacon a hasonló összetételű portfoliók elvárt hozama – a rendelkezésre álló historikus adatok alapján várhatóan – realizálódik.

 

Schroder Euro Corporate Bond Kötvény Eszközalap (EUR) fenntarthatósági tájékoztatója

Érvényes: 2022. június 1-től

A befektetéskezelő minden Alap kezelése során figyelembe veszi a fenntarthatósági kockázatokat. A fenntarthatósági kockázat olyan környezeti, társadalmi vagy vállalatirányítási esemény vagy körülmény, amely megtörténte vagy fennállása esetén tényleges vagy esetleges jelentős negatív hatással lehet egy befektetés értékére és az Alap hozamaira.

Környezeti kockázatra példa az áradások éghajlatváltozás miatti nagyobb valószínűsége, és a tengerszint ebből eredő emelkedése. Az áradások a kibocsátók különféle köreire lehetnek hatással, például ingatlanvállalatokra és biztosítókra, és az ilyen vállalatokba helyezett befektetések értékét negatívan befolyásolhatják. Társadalmi kockázatra példa a helytelen munkavégzési gyakorlat, például a gyermekmunka. Ha egy vállalatról kiderül, hogy ilyen gyakorlatot alkalmaz, vagy olyan beszállítókkal létesít üzleti kapcsolatot, amelyek a tudtával ezt teszik, ez felveti a törvényszegés lehetőségét, és/vagy rossz fényt vethet a vállalatra a piacon. Vállalatirányítási kockázatra példa a nemek közötti egyensúly biztosítása. Ha egy vállalat jelentéseiből az egyensúly hiánya rajzolódik ki, vagy a médiában arról beszélnek, hogy a vállalatnál nemi alapú hátrányos megkülönböztetést alkalmaznak, ez negatívan befolyásolhatja a vállalat piaci megítélését, és kihatással lehet a részvényei árfolyamára. Annak kockázata is fennáll, hogy a fenntartható üzletvitelt és gyakorlatokat védelmező vagy ösztönző új szabályozásokat, adókat vagy iparági szabványokat vezetnek be – az ilyen változások negatív hatással lehetnek azokra a kibocsátókra, amelyek az új követelményekhez való alkalmazkodás szempontjából rosszul pozicionáltak.

Az Alapkezelő Társaság átfogó kockázatkezelési folyamatainak a befektetési döntéshozatal során alkalmazott egyéb tényezők mellett része a fenntarthatósági kockázatok figyelembe vétele is. A fenntarthatósági kockázat olyan környezeti, társadalmi vagy vállalatirányítási esemény vagy körülmény, amely megtörténte vagy fennállása esetén tényleges vagy esetleges jelentős negatív hatással lehet egy befektetés értékére és az Alap hozamaira. A fenntarthatósági kockázatok jelentkezhetnek egy adott üzletágban, vagy lehetnek külső, több üzletágat érintő kockázatok. Annak érdekében, hogy az ilyen kockázatokat integrálni lehessen a befektetési döntéshozatalba, a különböző eszközosztályok, befektetési stratégiák és befektetési univerzumok esetében eltérő megközelítésekre lehet szükség. A befektetéskezelő a potenciális befektetések elemzése során általában olyan tényezőket értékel (egyéb fontos szempontok mellett), mint például az adott kibocsátó tevékenységének várható általános társadalmi és környezeti költségei és hasznai, vagy egy bizonyos fenntarthatósági kockázat – például a szén-dioxid-kibocsátási adók emelése – esetleges hatásai a kibocsátó piaci értékére. A befektetéskezelő jellemzően azt is megvizsgálja, hogy a kérdéses kibocsátó milyen kapcsolatokat ápol a működésében érintett felekkel – ügyfelekkel, alkalmazottakkal, beszállítókkal és szabályzókkal –, melynek során felméri, hogy a kibocsátó ezeket a kapcsolatait fenntartható módon kezeli-e, és ebből eredően mutatkozik-e jelentős kockázat a kibocsátó piaci értékére nézve.

Egyes fenntarthatósági kockázatok hatásának értéke vagy költsége kutatás, illetve saját vagy külső eszközök segítségével becsülhető. Ekkor lehetőség van arra, hogy ez a hagyományosabb jellegű pénzügyi elemzésben is megjelenjen. Ilyen eset például, ha az adott kibocsátóra érvényes szén-dioxid-kibocsátási adók esetleges emelésének közvetlen következményei vannak, amelyek magasabb költségként és/vagy alacsonyabb értékesítésként egy pénzügyi modellben is figyelembe vehetők. Más esetekben az ilyen kockázatok számszerűsítése nehézkesebb lehet, ezért esetleges hatásaikat a befektetéskezelő más módon is figyelembe veheti, akár explicit módon – például a kibocsátó várható jövőbeli értékének csökkentésével –, akár implicit módon – például a kibocsátó értékpapírjainak súlyozását módosítva az Alap portfólióján belül –, attól függően, hogy megítélése szerint a fenntarthatósági kockázat milyen mértékben érintheti a kibocsátót.

A befektetéskezelő ezekhez az értékelésekhez saját eszközök széles körét használhatja fel, illetve az adott esetben megfelelő módon támaszkodhat külső adatszolgáltatóktól származó kiegészítő mutatókra és saját hatáskörében elvégzett átvilágításra. Ez az elemzés alátámasztó adatokat nyújt a befektetéskezelő számára ahhoz, hogy fel tudja mérni, milyen hatással lehetnek a fenntarthatósági kockázatok az adott Alap átfogó befektetési portfóliójára, és – más kockázati megfontolások figyelembe vételével – meg tudja határozni az Alap várható pénzügyi teljesítményét.

A portfóliók fenntarthatóság szempontjából értelmezett kitettségének független felügyeletét az Alapkezelő Társaság kockázatelemzési tevékenysége biztosítja. A felügyelet része a befektetési portfóliók esetében jelentkező fenntarthatósági kockázatok független felmérése, valamint a fenntarthatósági kockázatoknak való kitettségek kellően átlátható közlése. A fenntarthatósági kockázatok kezelésével és a befektetéskezelő fenntarthatósági szemléletével kapcsolatos további részletek a következő weboldalon találhatók: https://www.schroders.com/en/lu/private-investor/strategiccapabilities/ sustainability.

Az Alap befektetései a Taxonómia Rendelet (Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2020/852 Rendelete) értelmében nem veszik figyelembe a környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységekre vonatkozó uniós kritériumokat.

A Taxonómia Rendelet a környezeti célkitűzések küzül jelenleg csak az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz kapcsolódóan határoz meg technikai vizsgálati kritériumokat. A Taxonómia Rendelet által meghatározott többi környezeti célkitűzéshez kapcsolódóan még nem állnak rendelkezésre a technikai vizsgálati kritériumok, ahogyan annak eldöntéséhez sem, hogy egy gazdasági tevékenység milyen esetben minősül társadalmi értelemben fenntarthatónak. Ennek megfelelően azok az Alapok, amelyek az éghajlatváltozás mérséklésétől vagy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodástól eltérő környezeti célkitűzésekkel rendelkeznek vagy attól eltérő környezeti jellemzőket mozdítanak elő, vagy társadalmi célkitűzésekkel rendelkeznek vagy társadalmi jellemzőket mozdítanak elő, jelenleg nem tudják ezeket a kritériumokat figyelembe venni.

Az Alap környezetvédelmi és/vagy társadalmi jellemzőkkel bír (az SFDR 8. cikke értelmében).

Az Alap részére történő befektetések kiválasztásánál a befektetéskezelő vállalatirányítási és fenntarthatósági kritériumokat alkalmaz.

A stratégia célja, hogy azonosítsa azokat a kibocsátókat, amelyek jó vagy javító fenntarthatósági tanúsítványokkal rendelkeznek, és azokat, amelyek magas összegeket fordítanak a környezetre és a társadalomra. Ennek részét képezik az alábbiak:

• Az olyan kibocsátók kizárása, amelyekről a befektetéskezelő úgy ítéli meg, hogy működésük jelentős éghajlati károkat okoz, és indokolatlan társadalmi költségekkel jár.
• Olyan kibocsátók bevonása, amelyek láthatóan stabil és javuló fenntarthatósági pályát követnek, valamint amelyek jó vállalatirányításról tesznek tanúbizonyságot a befektetéskezelő fenntarthatóságértékelési módszertanaz alapján.

Az egyes vállalatokkal való kapcsolatba lépés célja a befektetéskezelő részéről lehet továbbá az átláthatóság, valamint az alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátással járó, és felelős társadalmi magatartást tanúsító, a fenntartható növekedés és az alfa generáció támogatását célzó körkörös gazdaságba való átmenet ösztönzése.

Az elemzés elvégzéséhez felhasznált elsődleges adatforrások a befektetéskezelő saját eszközei és kutatása, harmadik felek kutatásai, civil szervezetek jelentései és szakértői hálózatok. A befektetéskezelő a saját elemzéséhez emellett a vállalatok által rendelkezésre bocsátott, nyilvánosan elérhető információkat, például vállalati fenntarthatósági jelentésekben és más vonatkozó vállalati anyagokban közzétett információkat is felhasznál.

A befektetéskezelő fenntarthatósággal kapcsolatos szemléletéről és az egyes vállalatokkal való kapcsolatba lépéséről a következő weboldalon található további információ: www.schroders.com/en/ lu/private-investor/strategic-capabilities/sustainability/disclosures.

A befektetéskezelő garantálja, hogy az Alap portfóliójában lévő

• rögzített és változó kamatozású, befektetési minősítésű hitelminősítéssel rendelkező értékpapírok és pénzpiaci eszközök; fejlett országok által kibocsátott államadósság; és fejlett országokban bejegyzett nagyvállalatok által kibocsátott részvények legalább 90%-át; valamint
• rögzített és változó kamatozású, magas hozamú hitelminősítéssel rendelkező értékpapírok és pénzpiaci eszközök; feltörekvő országok által kibocsátott államadósság; feltörekvő országokban bejegyzett nagyvállalatok által kibocsátott részvények; kis- és középvállalatok által kibocsátott részvények legalább 75%-át értékeli a fenntarthatósági kritériumok alapján. A vizsgálat vonatkozásában kisvállalatnak minősülnek azok, amelyek piaci kapitalizációja 5 milliárd euró alatt van, középvállalatnak azok, amelyeké 5 és 10 milliárd euró között van, és nagyvállalatnak azok, amelyeké 10 milliárd euró felett van.